Az angol játékvezető 2013-ban került a FIFA-bírók közé, előtte brit focimeccseken szerzett gyakorlatot. 2002-ben indult a hivatalos karrierje, az angol bajnokság legalsó bugyraiból indulva, 2010-ben érte el, hogy a Premier League rendszeresen alkalmazott sípmestere legyen. Összesen 285 PL-mérkőzést vezetett, átlagosan 3.4 sárgát osztott ki, a piros lapok száma (25 darab) nem vészesen magas, ennyi találkozó mellett.
Klubszinten legnagyobb ranggal talán a 2020-as Európai Szuperkupa bírt, hiába tűnik fel a Bajnokok Ligájában és Európa Ligában, ezekben a sorozatokban idézőjelesen csak csoportbeli találkozókat osztanak rá. Valami tehát nem klappol a 42 éves Anthony tudásával, semmiképp nem nevezhető bírófenoménnak, hiszen a sajnálatosan elhunyt Puhl Sándor ennyi idősen az NB1-ből indulva már világbajnoki döntőn is túl volt.
Válogatott szinten is alkalmazták már, világbajnoki vagy épp Európa-bajnoki selejtezőkön, de az első komolyabb tornája a most következő Európa-bajnokság lesz. Angliában nagyon bíznak benne, hiszen egy több mint 100 éves hagyományt törtek meg azzal, hogy kétszer is vezethetett FA-kupa döntőt. Ez afféle szabály a szövetségnél, hogy egy játékvezető nem duplázhat a kupafináléban. Neki ez sikerült, mindezek ellenére a FIFA mindeddig nem igazán vette komolyan.
Számszerűleg olyan 20% esély körül van, hogy az általa vezetett összecsapásokon büntetőre kerüljön sor. A piros lapot sem kedveli annyira, inkább szóban fegyelmez, de persze ha nincs más lehetőség, jöhet a kiállítás. A liverpooli szurkolók ugyan nem kedvelik, mert Manchesterben született, de ítélőképességüket jól mutatja, hogy akkor is tiltakoztak, ha a Liverpool épp a Manchester City vagy épp a Manchester United ellen játszott.
