Mindössze 11 gólt kellett rúgniuk egy meccsen, hogy kijussanak az Eb-re, megtették!

A Franco-korszak és egy kevésbé sikeres vb-rendezés után, terrortámadások közepette, valamilyen dicsőségre szüksége volt a spanyol népnek. Az 1984-es Eb-selejtező azonban nem úgy alakult számukra, ahogyan azt elképzelték. Csoda kellett az utolsó kvalifikációs mérkőzésükön, hogy kivívják az Eb-részvételt. 

Küzdelmes időszak

A spanyol labdarúgás az 1960-as években élte első kiemelkedő időszakát: 1964-ben Európa-bajnok lett a válogatott, míg a Real Madrid sorra nyerte a BEK-döntőket. A következő évtized azonban nem a sikerekről szólt, Real Madrid hanyatlása elkezdődött, hiába érkezett Barcelonába Johan Cruijff, elkerülték őket a BEK-győzelmek, míg a válogatott zsinórban két vb-re és három Eb-re nem tudta kvalifikálni magát.

A Franco-korszak 1975-ben véget ért, mindenki azt gondolta, megváltozik az elnyomás alatt élő spanyolok helyzete. Az évtized végén azonban hiába jutottak ki két tornára, az 1978-as vb-n, illetve 1980-as Eb-n elért eredményük aggodalomra adott okot a közelgő spanyolországi világbajnokság kapcsán (1982). A politikai helyzet kaotikus, hiába tértek vissza a demokrácia útjára, az ETA nem pihent, ahogyan a kormánypárti erők sem.

Elkezdődött a “piszkos háború” első korszaka (1975 és 1981 között), amely a baszk nacionalista függetlenségi mozgalomban résztvevőkkel való leszámolást jelentette a kormány részéről, ez azonban csak tovább szította az erőszakot országszerte. Civilek elleni támadások, robbantások a főváros utcáin, kínzások, mindezt a világbajnokságot megelőző években.

A torna a megújulást szimbolizálta volna, miszerint az ország jó útra tért, házigazda pedig egy erős csapattal komoly sikereket is elérhet. Könnyű csoportba sorsolták a spanyolokat, de csak szenvedtek a mérkőzések folyamán. A csoportkörben majdnem kiestek, végül a középdöntő jelentette számukra a végállomást. A szövetség tajtékzott az idegtől, új edzőre volt szükség a kínos világverseny után.

A spanyol legenda visszatér

Miguel Munoz a Real Madrid egykori edzője volt, Puskásékkal sorra nyerte a trófeákat, korábban négy meccs erejéig ideiglenesen irányított a nemzeti tizenegyet, de a kudarcba fulladó világbajnokság után, tőle várták a megváltás. Az első lépés az Eb-selejtező volt, ahol Hollandia számított komoly ellenfélnek. Hiába Munoz szakértelme, nem szerepeltek jól a sorozatban. Kikaptak Hollandiától idegenben, illetve az írek elleni pontvesztés is blama volt.

Gondos előkészítés

Az utolsó csoportmeccsük előtt biztossá vált: ha ki akarnak jutni az 1984-es Európa-bajnokságra, akkor minimum 11 góllal kell legyőzniük Máltát hazai pályán. Miheztartás végett, addigi 7 meccsükön, mindössze 12 gólt szerzett a spanyol válogatott, Málta pedig története során még sosem kapott 9 gólnál többet egy találkozón. A hollandok is csak 5-0-ra tudták őket legyőzni.

Érdekesség, hogy a spanyolok találkozóját “hagyták a végére”, de a máltai labdarúgók fogadkoztak, hogy mindent megtesznek a nagy vereség elkerüléséért. Az utazásuk azonban nem alakult jól: egy napot késett a gépük Rotterdamból, ráadásul a komplett poggyászukat elhagyták (valahol elkeveredett a spanyol reptéren…). Amikor végre megérkeztek Sevillába, szakadó eső fogadta őket, nem tudtak edzést tartani.

Ha ez nem lenne elég, akkor a spanyolok egy olyan szállást foglaltak nekik, ahol nincsen étterem. A szakadó esőben kellett a városban éttermet keresgélniük. Miután visszatértek a szállásra, konstatálták, hogy egy szórakozóhely mellett van a hotel, ahol egész éjszaka üvöltött a zene. Mennyire volt tudatos a helyszínválasztás a házigazda részéről? A stadiont 1929 óta nem használták válogatott mérkőzéseken, most igen.

A spanyol szövetség vezetői tisztában voltak vele, hogy pár nappal korábban még Rotterdamban pályára lépő máltai játékosok mennyire fáradtak az utazás és a kevés alvás után. Mindezek ellenére tartotta magát Málta az első játékrész során, 3-1-re vezetett Spanyolország, így már 12-1-re kellett volna nyerniük. A félidőben azonban történt valami, addig is komoly volt a spanyolok fölénye, de ott minden megváltozott.

Csoda vagy bunda?

A török bíró – akinek pár hónappal később visszavonták a FIFA-tagságát – már az első félidőben is a spanyolok javára ítélt, de a másodikban már nem is adott a látszatra. Mind a holland, mind a máltai sajtóban elterjedt a hír, miszerint a spanyolok doppingszert kaptak a félidőben, az biztos, hogy a szokásos két játékrész közötti szünetet meghosszabbították, késett a második 45 perc kezdete.

Több máltai játékos is állította, hogy a spanyol labdarúgók szokatlanul magas állóképességgel rendelkeztek. A spanyol labdarúgó-szövetség természetesen tagadta a vádakat. Az is felmerült, hogy a máltai játékosok elfogadtak egy kis “jutalmat” a második félidős produkciójukért. Ezt is cáfolták, míg a máltai labdarúgók épp a török bíró öltözőjénél láttak ajándékokkal “betévedő” tisztviselőket a találkozó után.

A lényegen ez nem változtat semmit: Spanyolország 12-1-re nyert, második félidőben 9 gólt szereztek, ezzel kijutottak az Európa-bajnokságra! A mérkőzés azóta is több alkalommal került a középpontba, rendszerint bunda vagy dopping gyanújával, de a mai napig nem találtak megfelelő bizonyítékot a csalásra.

Évekkel később a hollandok már félig humorosan, félig gúnyosan fogták fel a számukra szerencsétlen meccset: az Amstel (holland sörgyár) meghívta Spanyolországba a máltai kapust John Bonellót, egy reklámszerep kedvéért.