Mit tanulhatunk a Portugália – Németország mérkőzésből?

A magyar válogatott Portugáliával kezdte, Németországgal zárja az Európa-bajnokság csoportkörét. A két rivális válogatott a második fordulóban egymás ellen lépett pályára, ennek a mérkőzésnek az elemzését olvashatjátok. Hogyan kaphatott négy gólt a portugál válogatott? 

A kezdőcsapatoknál eldőlt?

Portugália 3-0-ra legyőzte Magyarországot az első meccsen, míg Németország 1-0-ra kikapott a franciáktól. Joggal reménykedhettek a portugálok, hogy már a második meccsen kivívhatják a továbbjutást. A két első fordulós mérkőzés képe azonban merőben más volt, ezt pedig nem vette figyelembe a Fernando Santos szövetségi kapitány.

Az jól látható, hogy a németek a stabil támadásépítés mellett tették le a voksukat, létszámfölényes helyzetekre törekedtek a széleken, míg elől mozgékony és posztoktól független játékosok mellett tette le a voksát Löw. Fernando Santos viszont a pálya közepét próbálta lezárni.

Löw-féle presszing, portugál kontrajáték

A portugálok amint elkezdődött a mérkőzés, rögtön átadták a kezdeményezést a németeknek, Fernando Santos a 4-1-4-1-es rendszerre váltott, ahol Danilo volt a zavaró a védelem és a középpálya között. Ronaldo elől várta a kiugratásokat, míg a középpályásaik fegyelmezetten zárták a passzsávokat.

Németország már a portugál kapu előtt megkezdte a letámadást, bedobásból sem hagyták kibontakozni az ellenfél támadásépítését, rögtön visszatámadtak.

Hiába szerzett azonban vezetést Joachim Löw együttese az első tíz percben, VAR-nak köszönhetően érvénytelenítették a találatot. Ez megfogta a németek, első hibát védekezésben a portugál vezető gól előtt követték el.

A szöglet után négy a négy elleni kontrába futottak bele a németek, ahol hibát hibára halmoztak. Ez egyfelől annak köszönhető, hogy klasszikus védő nem maradt hátul, jól látható a képen is, hogy mindenki a labdás Bernardo Silvát figyelte. Kai Havertz egyértelműen rosszul váltott, magára hagyta Diogo Jotát, miközben Gosens még nem ért vissza védekezni. Ez által Jota előtt óriási üres terület keletkezett.

Kai Havertz nem védő, hibája oda vezetett, hogy Ronaldo az akció végén könnyedén guríthatott az üres kapuba. Gyakorlatilag ketten fogták Ronaldót, de érdemben egy játékos sem, mert üresen kapta középen Jotától a labdát.

Németország nem adta fel

Joachim Löw egész mérkőzés során egy bizonyos figurából próbálta meg a lehető legtöbbet kihozni: mélységi átívelés Gosens irányába, aki vagy befejezi az akciót a tizenhatoson belül, vagy középre adja a labdát. Ezt legtöbbször úgy érte el, hogy a játékosainak többsége az ellenoldalra tolódott – ahogyan a portugálok is -, így nyitott területet az Atalanta játékosa előtt.

Az első meg nem adott gól előtt Gosens volt az, aki a mélységből érkezett, Semedo nem figyelt rá és a német betalált a portugál kapuba. Az első érvényes német gól előtt szintén jött a mélységi keresztlabda, Gosens megint teljesen üresen volt.

Azért is volt érdekes az első érvényes német találat, mert lehetett látni, újból tudatosan készültek erre. Kimmich beívelése előtt, ugyanis Thomas Müllernél volt a labda, aki pár méteren át agresszívan mutogatott Gosens irányába, hogy mozogjon a támadással.

Percekkel később nem ívelésből, hanem egy mélységi passzból megismétlődött a szituáció, megint Gosens volt a főszereplő, aki simán a portugál védelem mögé került, majd jött a második német gólt.

Az első két gól tehát hasonló szituációból esett, de ennyi nem volt elég a németeknek. A félidő után megpróbálták megint eladni ezt a koncepciót, portugál védelem megint megvette kilóra. Fernando Santos gyakorlatilag nem végzett félidőben semmi érdemlegeset, hiszen a második játékrész kezdetén megint jött Gosens.

Röhejes volt nézni a portugálok védekezését, ahogyan nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ez nem egy bonyolult figura, de az Eb-győztes csapattal öt alkalommal is eljátszottak ezt 90 perc alatt. Öt alkalom, öt gól, igaz, csak négy érvényes. A németek negyedik találata is így született, de akkor már Gosens érvényes gólt szerzett.

A németek kiválóan megfigyelték, hogy Bernardo Silva nem defenzív mentalitású játékos, emiatt nem fog visszazárni Gosensszel, míg Semedo rendre középre húzódik. Az Atalanta játékosa pedig idén bizonyította, hogy mind befejezésben (11 bajnoki találat), mind előkészítésben (6 gólpassz a bajnokságban) tökéletesen beleillik Löw taktikai elképzeléseibe.

Elemzés végső következtetése

Joachim Löw gyakorlatilag egyetlen figurára építette fel a mérkőzést, tudta, hogy a portugálok nem tudnak majd ezzel mit kezdeni. Gyors és agresszív, sokat mozgó német játékosokkal rakta tele a támadósort, akik nem jönnek zavarba a helycserék kapcsán sem, ellenben a portugál védőkkel, akik nem tudták lekövetni Havertzék mozgását.

Egy klasszikus figurát vett elő Löw, amihez jó táptalajt biztosított a Kroos – Gündogan – Kimmich – Ginter tengely. A négyes kiváló a mélységi átívelések tekintetében. A magyar válogatottnak erre figyelni kell, mert a portugálok ellen nekünk is sokszor gondot okozott a védelem tolódása hasonló szituációkban.

Marco Rossi helyében én beáldoznék egy játékost, aki végig az aktuális német szélső (Gosens vagy Halstenberg) mellett marad. Mi is három belső védővel játszunk, ahogyan a németek, Botkától és Negótól több fegyelem kell majd Gosens oldalán. Nem kell feltétlenül a labdás játékos irányába mozogni, ki kell szélesíteni a pályát.

Robin Gosens számára kisebb elégtétel lehet ez a mérkőzés az ominózus Ronaldo-féle “mezcsere” kapcsán, amiből lett egy vicces sztori is csapattársa, Hateboer közreműködésével.